Nagy Teréz: Apathy, idleness (A léha közöny in English)

Az ágyon ült egy reggelen
a bánat és a könny.
Fehér lepedőn lengett
a léha, nagy közöny.

Indult már a kéz, a kar,
remegett a száj.
Vágyott már a vágy nagyon
egy ájult csókra tán.

És köztük ült egy reggelen
a bánat és a könny.
Fehér lepedőn lengett
a léha nagy közöny.

Lehullott a kéz, a kar,
és tovaszállt a vágy.
Száz halállal betakart
szerelmet a nyár.

Upon the bed, sitting one morn,
sorrow, with tear no less.
Hovering on the white sheet:
apathy, idleness.
 
The hand, the arm had started,
shaking mouth: a lapse,
desire may have longed for
a swooning kiss perhaps.
 
Between them sat one early morn
sorrow, with tear no less.
Hovering on the white sheet:
apathy, idleness.
 
Hand and arm had fallen,
desire winged away.
Five score deaths then overlaid
love that summer day.