P. Pálffy Julianna: ébressz fel

egy sima egy fordított

csendfonalakból sző takarót az este

fényes holdat mintáz kialkudott színekből

odaálmodva a krátereket is

hogy árnyék és fény érvényesülhessen

bár mélybe is hullhat észrevétlenül

dermedt szürke valóságokat idéz

mert a kialvatlan álmok sóhaja

nem ér fel az égig s fikcióvá hidegül

kis igazságaim fennen zizegnek

napról napra kőbe vésve kimondhatatlanul

ám tudatom vészmadárként köröz

mikor megérzi hogy gúzsba kényszerülve

kommersz utópiába fojtva meghiúsul

törékeny álmom másik oldalra fordul

sok-sok részlet homályba vész

míg egy kaleidoszkóp tükörszilánkjain

a semmi színe is kedvemet szegte

de ébressz fel

egy sima egy fordított

csendfonalakból sző takarót az este