Jött dübörögve a láncos erőszak,
jött csikorogva, fület hasogatva,
vért szimatolva vagy emberi húst tán,
mint a kopó vadat erdei útján...
Jöttek a bátrak előre hajolva,
kart belefűzve baráti karokba;
jöttek a bűn szemetét kisöpörni,
halni ha kell a jogért, de nem ölni...
Jön dübörögve a harckocsi-oszlop,
jön fenyegetve halállal a bátrat;
jön vele szembe maroknyi kisember:
hős magyarok, lobogójuk a fegyver...
Zúg a halál szele már a fülekben,
szűköl a vér beszorulva az agyba;
érzi a tank-motorok leheletjét:
itt van a vég,... de a láb menetel még...
Földi vagy égi parancsra kitérnek,
így teret adnak a tankok a lábnak;
leng lobogónk, csapatunk menetelhet:
győztes öröm tüze fűti a lelket...
Haj, de a bűn dühe vérzivatart hoz:
mennek a hősök a holt hadak útján,
csend honol ott, nem üvölt soha farkas;
ott menekíti a szent csodaszarvas
hű követőit az égi mezőkre.
