Varga Ottó: Néha

kemény a szívem,
béna,
de mégis harcra
feszült a lelkem:
csalódva érzem,
hogy gyűlölsz engem,
s gyűlöllek.
Néha,
mikor szemed haragtól
szikrázó csillag.
Néha
tavasz köszönt rám,
béna,
de újraéled
a föld, a szívem,
és hittel érzem:
te sírig híven
szeretsz majd.
Néha,
mikor szemed szelíden
mosolygó csillag.