Weöres Sándor: Amigo que pretendes conocerme* (Barátom, ki azt mondod* in Spanish)

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,

nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,

miket magam választottam; nyisd szekrényemet:

benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,

de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem

rég megszokta kezem dombját-völgyét,

de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm csak igazában nem vagyok.

Cselekszem és szenvedek, mint a többi,

de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.

Átlátszó vagyok, mint az üveg épp ezért

miként képzelheted, hogy te látsz engem?

*Rongyszőnyeg 4

Amigo que pretendes conocerme,

mira mi cuarto: no hay en él adornos

escogidos por mí; abre mi armario:

no hallarás en el nada especial.

Mi querida y mi perro conocen mis caricias,

pero a mí, ni él ni ella. Se acostumbró hace tiempos

mi guitarra a los montes y valles de mi mano,

pero de mí tampoco podría decir nada.

No es que me esconda -sólo que no existo.

Como los otros, sufro y hago cosas,

pero mi adentro, mi ser es no ser.

Amigo, yo carezco de secretos;

soy transparente como el vidrio. ¿Cómo

puedes creer, entonces, que me ves?

*Tapiz de Retazos 4