Pavese, Cesare (1908–1950) Works   es hu it

Biography

Cesare Pavese (1908-1950) Szülőhelye, S. Stefano Belbo, a piemontei völgyekben fekszik: apjának, a törvényszéki írnoknak ott volt kis földje. Tanári diplomát szerzett, Whitmanról értekezett, egy ideig tanított is, majd tollából kívánva megélni, angol és amerikai írókat fordított, s az Einaudi kiadó egyik irányítója lett. Ezt írta önmagáról: „1935-ben a végeken élt, és a kormányzat jóvoltából megismerte Calabriát, az 1943-ban elesett Giaime Pintor és Leone Ginzburg barátja volt, mindennél jobban gyűlöli Franco Spanyolországát . . ." A háború után az ellenállásról és a modern nagyvárosi életről szóló, költői szépségű és drámai erejű elbeszéléseivel, regényeivel ritka jelenségként egyszerre vívta ki a közönségsikert és a kritika feltétel nélküli zászlóhajtását. Egy torinói hotelszobában lett öngyilkos. Első versei tulajdonképpen laza szerkezetű novellák, jobbára szabadverses formában. Szülőföldje élményei éltetik sorait, de még nem hatja át őket lírai hevület. „Az ámulat legbiztosabb – és leggyorsabb – módja rendíthetetlenül meredni ugyanarra a tárgyra. Egy szép pillanat, – és csodák csodája – a tárgy olyannak tűnik, mint még soha" – vallotta. A valóságnak ezt az eposzi nagyságát az ellenállás éveiben találja meg, költészete ekkor balladai fenséget ér el, Pavese a felelősség és a végzet bárdjává válik, a „kórus-lélek" énekesévé, ahogy egyik kritikusa jellemezte.

(Editor of this page: P. T.)