Merini, Alda: Ajtódon kopogok (Batto alla tua porta in Hungarian)

Batto alla tua porta di sogno
con le mie nocche leggere,
con le mie mani leggere
come una bimba che cerca pace.
Vorrei parlarti del freddo del cuore,
del mio cuore di radice ferita.
Vorrei dirti che come te
ho bevuto un vino di troppo,
un vino di giusquiamo dolce,
un vino volonteroso
per cui la volontà dei poeti
diventa roccia sicura.
Tu che sei scalatore di mondi,
dovresti dirmi
perché la grazia rimane indietro
e perché dove c’è neve c’è freddo,
e dove c’è fuoco di passione
riarde il malefizio.
Ma poiché mi gratifico molto
di ciò che non ho in assoluto,
vorrei dirti che il mio cammino

è fatto di rose rosse

ogni volta che dal mio sguardo lui cade
come falce in cerca della morte.

Könnyű bütykőimmel,
könnyű kezeimmel,
mint egy békét kereső kisleány,
kopogtatok álmaid ajtaján.
Hideg szívemről szeretnék neked szólni,
a sebzett gyökerű szívemről.
Szeretném elmondani, hogy úgy mint te,
én is egy pohárral több
édes nadragulya bort ittam,
egy erőteljes bort,
melynek hatására a költők akarata
szilárd sziklává válik.
Te, aki a világok hódítója vagy,
el kellene, hogy mondjad
miért van az, hogy a kegyelem elmarad
és mert ahol hó van, ott hideg van,
ahol a szenvedély tüze ég
ott fellángol a varázslat.
De mivel nagyon hálás vagyok azért
ami nem teljesen az enyém,
szeretném elmondani, hogy
az én utam vörös rózsákból tevődik össze,
valahányszor az aláhull tekintetemből
mint a halált kereső kasza.