Quasimodo, Salvatore: Thanatosz athanatosz* (Thanatos athanatos in Hungarian)
|
Thanatos athanatos (Italian)E dovremo dunque negarti, Dio dei tumori, Dio del fiore vivo, e cominciare con un no all'oscura pietra «io sono», e consentire alla morte e su ogni tomba scrivere la sola nostra certezza: «thànatos athànatos»? Senza un nome che ricordi i sogni le lacrime i furori di quest'uomo sconfitto da domande ancora aperte? Il nostro dialogo muta; diventa ora possibile l'assurdo. Là oltre il fumo di nebbia, dentro gli alberi vigila la potenza delle foglie, vero è il fiume che preme sulle rive. La vita non è sogno. Vero l'uomo e il suo pianto geloso del silenzio. Dio del silenzio, apri la solitudine.
|
Thanatosz athanatosz* (Hungarian)Vajon tagadnunk kell téged, tumorok Istene, az élő virág Istene, és azzal kezdeni, hogy nemet mondunk a sötét "én vagyok" köré, és beleegyezni a halálba, és minden sírra ezt írni egyetlen bizonyosságként: "Thanatosz athanatosz"? Sehol a név, név felidézni a nyitott kérdések legyőzte ember álmait, könnyeit, lázongását? Párbeszédünk elnémult. Most már lehetséges a képtelenség: Amott túl a füstölgő ködön, a fák lombjában eleven a levelek hatalma, a partot valódi folyó feszíti. Az élet nem álom. Valódi az ember és csendre féltékeny panasza. Csend Istene, tárd ki a magányosságot!
* Halhatatlan halál.
|
