Ungaretti, Giuseppe: Végső kórusok az ígéret földje előtt (részletek) (Ultimi cori per la terra promessa (dettagli) in Hungarian)
|
Ultimi cori per la terra promessa (dettagli) (Italian)6. All’infinito se se durasse il viaggio, Non durerebbe un attimo, e la notte E già qui, poco prima. Un attimo interrotto, Oltre non dura un vivere terreno: Se s’interrompe sulla cima del Sinai, La legge a chi rimane si rinnova, Riprende a incrudelire l’illusione
7. Se una tua mano schiva la sventura, Con l'altra mano scopri Che non è il tutto se non di macerie. È sopravvivere alla morte, vivere? Si oppone alla tua sorte una tua mano, Ma l'altra, vedi, subito t'accerta Che solo puoi afferrare Bricioli di ricordi.
13. Rosa segreta, sbocci sugli abissi Solo ch'io trasalisca rammentando Come improvvisa odori Mentre si alza il lamento. L'evocato miracolo mi fonde La notte allora nella notte dove Per smarrirti e riprenderti inseguivi … Da libertà di più In più fatti roventi, L'abbaglio e l'addentare.
|
Végső kórusok az ígéret földje előtt (részletek) (Hungarian)6. Hogyha utunk a végtelenbe nyúlnék Egy percig sem tartana s a halál már Itt volna, itt – előbb még. Egy félbeszakított perc, Ennél tovább nem tart a földi élet; S ha egy Sinai ormán megszakad majd, A törvény az utód előtt felújul, Kél az illúzió, hogy meggyötörjön.
7. Ha egy kezed a sorscsapást kivédi, A másik megmutatja, Hogy itt csak romhalmazt, mást nem találhatsz. Túlélni a halált, ez volna: élni? Egyik kezeddel ellenállsz a sorsnak, S másik kezedben, lásd, ott a bizonyság Hogy mást nem, csak az emlék Morzsáit söpröd össze.
13. Rejtett rózsa, nyílj ki a szakadékban, Hogy összerezzenjek eszem kinyitva Váratlan illatodra, Míg a panasz feléled. A fölkelt csoda átolvasztja akkor Az éjt abba az éjbe, mikor űztél, Hogy elveszítsd s megtaláld magad újra … Szabadon egyre Izzóbb tettet kerestél Káprázatot s megértést.
|