Janus Pannonius: Egy buja kéjhölgyre (In meretricem lascivam in Hungarian)

Cum ventrem ventri, femori femur, ora labellis
   Conserui, et cunno mentula delituit,
Principio cunctas vincis lasciva puellas,
   Nequitiae, et cedit nostra libido, tuae.
Amplexus hederas superant, et basia conchas,
   Nec deest officio, dextera, lingua, natis.
Postquam effusa tibi est nimium festiva voluptas,
   Iam satis est, clamas, Lucia, iam satis est!
Quid medium praecidis opus? quid inepta repugnas?
   Expecta, nondum, Lucia, defutui.

Mellem a mellre, ha combom a combra, ha ajkam az ajkra
   Rátapad, és dákom mélyen öledbe merül:
Kezdetben te legyőzöl minden lányt bujaságban,
   S lassan indul az én kéjem a kéjed után.
Repkénynél szorosabb ölelésed, a csókod a kagylót
   Múlja felül, besegít nyelved, a kéz, a farod.
Ám amikor szétárad a gyors kéj, Lúcia, rajtad:
   Már ez elég, liheged, már ez elég, jaj, elég.
Mért lankadsz már most? mondd, Lúcia, mért hagyod abba?
   Dákóm még meredez, ez neki még nem elég.