Haes, Jos De: Le vieux moulin II
Le vieux moulin II (Dutch)Ik breng haar kampernoeljes op een bed van tijm. 'k Wil weten hoe zij de lamellen kraakt - eerst de lamellen, dan de kop van witte lijm met zwezerik - en hoe die beet haar smaakt.
Ik breng haar trossen lindebloemen aan hun lellen, zij trekt ze er met gekrulde tong uit los, geelgroene koppen tussen vleugels van libellen, en kauwt dat bitterzoet tot bloeiend mos.
Maar ik, tussen haar tongrand, kaakvlees, tandenkraal gemalen door de spasmen van haar smaak- en slikgebaren, ben die spijs op gouden schaal als ik door haar fermenten in ontbinding raak.
En of ik nu chitine word rond haar of chijl haar binnenin - het staat in 't evangelie wel -, ik nestel mij, ik word een eendagsdiertje, geil en lyrisch, in de wanden van haar warmste cel.
Sibylle, noem mij. Vind verteerd in 't sap van al uw weefsels mij, een hoopje haar en tanden. Plant die kanker. Of duld mij desnoods als grap: een mannelijke zeeworm in uw ingewanden.
|
Le vieux moulin II (Hungarian)Kakukkfű ágyon hozom a csiperkét. A lamellákat hogy zúzza szét, tudni akarom - a lamellákat elébb, majd fehér enyv-fejét a borjúmiriggyel - és a falat ízlik-e vajon.
Hársfavirág fürtöket szárastul hozok, kunkori nyelvvel fejti a szirmokat, szitakötő szárnyak közt sárgászöld pontok, keserédest virágzó mohává szopogat.
De én, nyelve, s ajka közt, gyöngyfogsorán porrá őrölve ízlelő- s nyelőgesztusai görcseiben, vagyok az az étek az aranyos tálcán mikor oszlásnak indítnak fermentumai.
Akár kitinként ráborulva vagy mint nyirok keringve benne - ahogy a bibliába’ -, befészkelődöm, kéjes tiszavirág vagyok lírai, legforróbb sejtjének falába.
Szibilla, nevezz meg. Találj elemésztve énrám, haj- és fogkupacra, szöveted nedvében. Ültesd be e rákot. Vagy tűrj meg mint tréfát: hímnemű planktont beled belsejében.
|