Vidal, Peire (1175–1205) Works   hu oc

Biography

Peire Vidal provanszál trubadúr. A XII–XIII. században virágzó trubadúrköltészet világi művészet volt, zenével kísért poézis, melynek fő témája a szerelem és a vitézség. A trubadúrok – amúgy hírhedt világcsavargók, korabeli szóval goliárdok – fittyet hánytak a kolostori kultúrára meg a vallási emelkedettségre, és a szabadosság diadalát hirdették „éles karddal, jó húrú zeneszerszámmal, teli szívvel és üres tarisznyával”, ahogy egyik kései krónikásuk feljegyezte.

Árpád-kori királyaink udvarának fejlett kultúráját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy III. Béla fiának, Imrének – aki 1196-tól 1204-ig uralkodott – óbudai és esztergomi udvarában hosszan tevékenykedett kora trubadúrjainak fejedelme, Peire Vidal.

Imrének, aki félig sikerült balkáni hadjáratairól – többek között a bogumil eretnekek elleni fellépéséről –, valamint az öccse, András herceg elleni testvérháborúról nevezetes, II. Alfonz aragóniai király lánya, Konstanca volt a felesége. Aligha kétséges, hogy a spanyol hercegnő kísérőjeként jöhetett Magyarországra 1198-ban Peire Vidal, a híres trubadúr, akinek 48 műve maradt az utókorra – némelyik dallammal együtt –, valamint társa, az ugyancsak neves muzsikus hírében álló Gaucelm Faidit. Azt, hogy a trubadúrdalok hogyan hangzottak fel annak idején – sejthetően a dalnok magamagát kísérte pengetős hangszerén –, nem lehet pontosan tudni.

Peire Vidal, a tehetséges és hóbortos vándormuzsikus egy toulouse-i szűcs fiaként látta meg a napvilágot. Pártfogóit gyakran váltogatta. Nyugtalan kalandor, hírhedt mókamester, a zsenialitás meg a szertelen magamutogatás ádáz keveréke. Amikor egyik mecénása, Raymound gróf meghalt, gyásza jeléül haját rövidre nyírta, lova fülét és farkát levágatta. Ezután elvetődött Ciprus szigetére, ahol feleségül vett egy görög leányt. Majd kitalálta, hogy ifjú neje a görög császár leánya, s így ő a fényes trónus várományosa. Ettől fogva magát fejedelemnek szólíttatta, és még „császári trónust” is faragtatott. Naiv balekoktól temérdek pénzt csikart ki, hogy „hajórajt szervezzen”, és jogos császári trónját elfoglalhassa. Emellett nagy szoknyavadász hírében is állt. „Száz nő bomol utánam, / Epedve lesi lábam / nyomát az út porában. / Mind álmodó, negédes, / gyöngyös pártával ékes / és táncba szökve kényes…” – így zengte a maga ellenállhatatlanságát ez a román kori csélcsap Don Juan.

Miután Marseille grófjának felesége körül is a kelleténél többet forgolódott, a felbőszült uraság elfogatta, átlyukasztatta a nyelvét – hogy többet ne csókolózhasson! –, és útilaput kötött trubadúrunk talpára. A megalázott poéta és muzsikus elhagyta Provence daltermő földjét, és Aragóniai Alfonz király udvaráig meg sem állt. Ám nem volt szerencséje! Alfonz hamarosan elhunyt, és ekkor jött a vérző nyelvű, összetört szívű és immár Európa-szerte híres muzsikus – Konstanca kísérőjeként – Imre királyunk udvarába, mint írja: ezer lovag, temérdek kincs, udvarhölgy és fényes úr társaságában. Ám bohókás öntudattal azt is hozzáteszi: mindeme büszke úr és kényes hölgy mit sem érne, ha ő, a fejedelmi trubadúr nem emelné a kíséret fényét.

Sorsának változását így zengte – Alfonz királyra is emlékezve – immár Imre királyunk udvarában: „Ki pártfogoltál engem, / megtartó fejedelmem, / sorsod a párkák fonták. / Én új urat találtam / Dicső Imre királyban / s vendégel Magyarország…” Hozzáteszi még, meghökkentő önbizalommal, hogy a magyar király az ő barátságától, azaz „parolájától” és költői-muzsikusi szolgálataitól lesz híres, és előbb-utóbb észre kell vennie: korábbi léha és hitvány tányérnyalóira immár semmi szükség!

http://mno.hu/migr_1834/peire-vidal-a-trubadurok-fejedelme-473408

(Editor of this page: P. T.)