Schmidt, Augusto Frederico: Az elválás (A partida in Hungarian)

Quero morrer de noite –

As janelas abertas,

Os olhos a fitar a noite infinda.

Quero morrer de noite –

Irei me separando aos poucos,

Me desligando devagar.

A luz das velas moldará meu rosto lívido.

Quero morrer de noite –

As janelas abertas,

Tuas mãos chegarão água aos meus lábios

E meus olhos beberão a luz triste dos teus olhos,

Os que virão, os que ainda não conheço,

Estarão em silêncio,

Os olhos postos em mim.

Quero morrer de noite –

As janelas abertas,

Os olhos a fitar noite infinda.

Aos poucos me verei pequenino de novo, muito pequenino.

O berço se embalará na sombra de uma sala

E na noite, medrosa, uma velha coserá um enorme boneco.

Uma luz vermelha iluminará o dormitório

E passos ressoarão quebrando o silêncio.

Depois na tarde fria um chapéu rolará numa estrada...

Quero morrer esta noite –

As janelas abertas.

Minha alma sairá para longe de tudo, para bem longe de tudo.

E quando todos souberem que já não estou mais

E que nunca mais voltarei,

Haverá um segundo, nos que estão

E nos que virão, de compreensão absoluta.

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva,

szemem a roppant éjszakába vájjon.

Éjjel legyen halálom.

Megyek mindentől elszakadva rögvest.

Lassan eloldozódom.

Sáppadt arcom a gyertyafény formába önti.

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva –

kezed vizet közelít ajkaimhoz,

szemem szomorú fényt iszik szemedből,

mely elfordul, melyet nem ismerek még,

mely fürkész néma csendben,

rám szegeződve.

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva –

szemem a roppant éjszakába vájjon.

Hamarost újra gyermekként látom magam, kicsiny gyerekként,

egy nagy szobában, árnyban ring a bölcső,

és az éjben nagy rongybabát varr egy félénk anyóka,

a hálótermet vörhenyeges fény deríti föl.

És léptek visszhangoznak megtörve a csöndet.

Aztán a hideg estén egy kalap görög az utcán.

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva –

A lelkem messze indul, messze mindenektől.

S ha már mindenki tudja, hogy többé nem vagyok,

és hogy nem térek vissza soha többé,

felvillan egy pillanatra – a létezőkben

s az eljövőkben – az abszolút megértés.