Sena, Jorge de: Camões dirige-se aos seus contemporáneos
Camões dirige-se aos seus contemporáneos (Portuguese)Podereis roubar-me tudo: As ideias, as palavras, as imagens, E também as metáforas, os temas, os motivos, Os símbolos, e a primazia Nas dores sofridas de uma língua nova, No entendimento de outros, na coragem De combater, julgar, de penetrar Em recessos de amor para que sois castrados. E podereis depois não me citar, Suprimir-me, ignorar-me, aclamar até Outros ladrões mais felizes. Não importa nada: que o castigo Será terrível. Não só quando Vossos netos não souberem já quem sois Terão de me saber melhor ainda Do que fingis que não sabeis, Como tudo, tudo o que laboriosamente pilhais, Reverterá para o meu nome. E mesmo será meu, Tido por meu, contado como meu, Até mesmo aquele pouco e miserável Que, só por vós, sem roubo, haveríeis feito. Nada tereis, mas nada: nem os ossos, Que um vosso esqueleto há-de ser buscado, para passar por meu, E para outros ladrões, iguais a vós, de joelhos, porem flores no túmulo.
|
Camőes kortársaihoz szól (Hungarian)Mindent ellophattok tőlem: gondolatokat, szavakat, képeket, s metaforákat is, témákat és motívumot, szimbólumokat, és egy új nyelven megkínlódott fájdalmat, mások megértésének elsőbbségét, s a bátorságét is a küzdelemhez, a megítéléshez, a szerelem magányában való belépéshez, amihez ti kasztráltak vagytok. S megtehetitek majd, hogy nem idéztek engem, hogy betiltotok, nem ismertek, sőt ünnepeltek más, boldogabb tolvajokat. Semmi sem számít: hiszen a büntetés borzalmas lesz. Nemcsak midőn a saját unokáitok nem fogják tudni már, kik vagytok, énrólam viszont annál többet fognak tudni, mint amennyit ti színleltek, hogy nem tudtok, aminthogy mindaz, amit ti fáradsággal összeloptok, visszahull majdan az én nevemre. És bizony enyém lesz, enyémnek tartott, enyémnek tulajdonított még ama csekély és nyomorúságos is, amit önmagatokból alkottatok, lopás nélkül. Nem lesz semmitek, de semmitek ám: még csontok sem, mert egyik csontvázatok lesz felkutatva, és enyémként bemutatva. És más tolvajoknak, olyanoknak mint ti, térdelve virágot raknak sírjaikra.
|