Eminescu, Mihai: Száz árbócos (Dintre sute de catarge in Hungarian)

         Dintre sute de catarge

              Care lasă malurile,

       Câte oare le vor sparge

              Vânturile, valurile?


        Dintre pasări călătoare

       Ce străbat pământurile,

        Câte-o să le-nece oare

              Valurile, vânturile?


           De-i goni fie norocul,

                      Fie idealurile,   

        Te urmează în tot locul

               Vânturile, valurile.


      Nenţeles rămâne gândul

       Ce-ţi străbate cânturile,

Zboară vecinic, îngânându-l,

               Valurile, vânturile.

Indul száz árbocos éppen

védett parttól elszakadva,

vajon hány marad majd épen

hullámtáncban, szélviharba’?

Hát a vándorló madárhad

földkörüli küldetéssel,

mennyi pusztul tengerekbe

hullámsírba sarki széllel?

És kit hajt a vakszerencse

könnyű eszmeképzetekkel,

fájdalma egy őszi este

mért dúlt tenger, vad szelekkel.

Ha nem örök, sérthetetlen

ami lényegül a dalban,

a hírnév is  tovalebben,

hullámtáncban, szélviharban.