Sorescu, Marin: A ház kígyója (Şarpele casei in Hungarian)

Venea din curte si intra intr-o gaura
Din beciul casei.
Era un sarpe gulerat, mai mult alb, alburiu.
George era copil: - Uite sarpele, uite sarpele!

Si baba: Nu da în el,
Ca asta e sarpele casei.
Nu face nimic.
Deocamdata nu i-a făcut nimic.

Dar peste o jumatate de an, ori un an,
lar l-a văzut. Si l-a lovit c-o maciuca.
Se incolacise pe ciomag si el a ridicat
Ciomagul în sus, si era să-i cada în cap.

Se zvarcolea să moara.
Si la urma i-a parut rău.
Da' ce s-a suparat mama când a aflat!
Si când ne-a ars, mai tarziu, casa
Zicea: ,,Vezi? Ai omorat sarpele casei..."

Az udvarról jött és besiklott a lyukon
A ház alatti pincébe.
Egy örvös kígyó volt, inkább fehér, fehéres.
George gyerek volt: - Ni a kígyó, ni a kígyó!

És anyám: Ne üsd meg,
Ez a ház kígyója.
Nem bánt.
Egyelőre nem marta meg.

De egy fél év vagy egy év múlva,
Újra megjelent. És egy bunkósbottal megütötte.
Feltekeredett a botra és ő felemelte
A botot, szinte a fejére hullott.

Vergődött haláltusájában.
A végén már megsajnálta.
Nagyon megharagudott anyám, mikor megtudta!
És később, amikor leégett a házunk
Azt mondta: ,,Látod? Megölted a ház kígyóját..."