Petrov, Jevgenyij (Петров, Евгений) (1903–1942) Works Bibliography   hu ru

Biography

Főműveiket közösen alkották.

Jevgenyij Petrov (Írói név. Ered. J. Petrovics Katajev)
Odessza, 1903. dec. 13., +1942. júl. 2.
Apja pedagógus, testvérbátyja V. Katajev, szintén író. 1920-ben végzi a gimnáziumot, az ukrán távirati ügynökség munkatársa, ezután bűnügyi nyomozó majd újságíró a Krasznij perec. c. szatirikus lapnál. Ilffel 1925-ben találkozik először, 1926-tól dolgoznak együtt rendszeresen a Gudoknál. Sok közös vonásuk révén elválaszthatatlan barátokká, örökös munkatársakká válnak. Az együttműködésre Katajev beszéli rá őket, ő adja meg a Tizenkét szék alapötletét is.
Közös szatirikus látásmódjuk és a NEP-korszakhoz való viszonyulásuk. Természetük, életkoruk, külsejük különböző: Ilf sovány, tüdőbajos, melankólikus, a 6 évvel idősebb Petrov vállas, örökké jókedvű, robbanékony.
Szerzőtársa halála után filmforgatókönyveket ír, majd megjelenik Osztrov mira (A béke szigete, 1947, m. 1948) című szatirikus vígjátéka. Könyvet akar írni barátjáról, amelyet azonban már nincs ideje befejezni: Moj drug Ilf (Emlékeim Ilfről, 1959). A honvédő háború idején tudósítóként bejárja a frontokat, 1942-ben Szevasztopolból visszatérőben hősi halált hal.

Ilf, Ilja (eredetileg: Ilja Arnoldovics Fajnzilberg)
Odessza, 1897. okt. 15., +Moszkva, 1937. ápr. 13.
Hivatalnokcsaládból származik, műszaki főiskolát végez (1913), töbféle állással próbálkozik, a forradalom után a déli távirati ügynökség munkatársa, végül újságíró, szerkesztő lesz egy szatirikus lapnál. 1923-tól Moszkvában él, s csak az írásnak szenteli magát, humoros tárcákkal kezd. A Gudok című lap munkatársaként ismeri meg kollégáit, Bulgakovot, Olesát és Petrovot is. 1925-ben cikksorozatot ír közép-ázsiai utazásáról. Rendszeresen készített feljegyzései részben bekerülnek a közös regényekbe. 1935-ben közös utazást tesznek az USA-ban, élményeikről szól útirajzuk, amelyben sok hasonlóságot találnak a két ország között. Az utazás meggyorsítja Ilf betegségének lefolyását, 1937-ben meghal. Halála után tették közzé feljegyzéseit
Zapisznije knyizski (1939) címmel, amely bepillantást ad munkamódszerébe, írói igényességébe.

Olesa, Zoscsenko, Platonov mellett a korabeli szatirikus irodalom, a szellemes humor igényes képviselői. Első két közös, nagy sikerű regényüket többször megfilmesítették, színpadra alkalmazták. Az orosz közönség számára a Tizenkét szék alapmű, a film szövegét betéve tudják és előre mondják. A főhős, Osztap Bender álma, hogy meggazdagodjon, ezért csalástól, kalandtól nem riad vissza, hajszolja az árverésen elkelt 12 széket, mert valamelyikben meg kell találnia az oda rejtett briliánsokat. A mű kalandregény, pikareszk regény, leleplezi az ügyeskedőket, a kisstílűséget, a kapzsiságot s nem utolsósorban a korabeli orosz élet visszásságait (NEP-korszak). A regény sikerén felbuzdulva születik meg a tulajdonképpeni folytatás, az Aranyborjú, amelyben megtudhatjuk, sikerül-e Osztap Bendernek meggazdagodnia.

Szakirodalom: Bakcsi György