Babel, Isaak (Бабель, Исаак) (1894–1940) Works Bibliography   hu ru

Biography

(Odessza, 1894. júl. 13. – ?, 1941. márc. 17.)
Apja középosztálybeli zsidó szerszámkereskedő, nagyapja egy ideig rabbi volt.
Egyetlen testvére, Marija Babel orosz nyelven máig kiadatlan 420 levelének címzettje. Szörnyű gyerekkori élménye az 1905-ös nyikolajevi pogrom, amelynek hatására idegbaj tör rá. Orvosi tanácsra szüleivel visszaköltöznek Odesszába, ahol a Moldovanka nevű zsidó gettónegyedben lakik, ahol kétezer, az Odesszai történetekben megörökített gengszter uralkodott, s otthonuk „hagymaszagtól és zsidó sorstól bűzlött”, imádja Odesszát.
Apja hatására tizenhat éves koráig otthon héber nyelvet, zsidó teológiát, mindenféle művészetet és tudományt tanul.
Kereskedelmi iskolába jár, tizenöt évesen már franciául ír elbeszéléseket.
Gorkij fedezi fel, 1916-ban Letopisz c. folyóiratában közli első két novelláját, a Mama, Rimma és Allát, valamint az Ilja Iszakovics és Margarita Prokofjevnát. A novellákért pornográfiáért vád alá helyezik. Naponta írt novelláit Gorkij sorra elutasítja. 1917–1924 között a nép közé vegyül, rengeteg foglalkozást kipróbál, végül a forradalom szolgálatába áll, s 1920-ban „lenézett szemüvegesként” részt vesz Bugyonnij lengyelországi hadjáratában. Élményeiből születik világhírű ciklusa, a Lovashadsereg. A „hős” katonákat nem hősként, hanem emberként ábrázolja, reálisan, pátosztól mentesen, feltárva a háború kegyetlenségét és a katonák kegyetlenkedéseit: ugyanazok a kozákok, akik ádáz küzdelmet folytatnak a repülőkkel, követik el a fosztogatásokat és fogolygyilkolásokat is. Ábrázolásmódja miatt Babelnek később sok támadást kell elviselnie, mindez igen megviseli, alkotói kedve megcsappan, két regényét is félbehagyja.
Majakovszkij folyóirata, a LEF elindítja a hírnév felé. A kritikusok bírálják, a fiatalok számára tekintély.
1927-ben Franciaországban próbál az íráshoz nyugalmat találni, de honvágy gyötri, hazatér. Kegyvesztett lesz. Híres 1934-es – valószínűleg önvédelmi gesztusból fakadó – írókongresszusi beszéde. 1935-ben a párizsi antifasiszta írótalálkozóra már csak a franciák követelésére küldik a szovjet delegáció után.
1939-ben Sztálin ördögi tervének, az értelmiséggel való módszeres leszámolás részeként, rágalmak alapján, letartóztatási parancs nélkül elhurcolják és letartóztatják. Három nap és három éjszaka vallatják szünet nélkül, majd kivégzik. Jeltelen sírba kerül valamelyik büntetőtáborban.
Csak 1954 végén rehabilitálják, s 1957-ben jelenik meg műveinek válogatott, új kiadása (Izbrannoje).

Három gyönyörű, okos felesége, fia és két lánya volt, akiket imádott. Eltartott egy családot Moszkvában, egyet Párizsban, anyját és testvéreit Brüsszelben, de majdnem negyvenéves volt, mire ő maga is önálló lakáshoz jutott. Örökös hajszában élt. A filmszakmában vagyonokat keresett, mégis az állandó pénztelenség hínárja húzta lefelé – még a tárgyait is mind elosztogatta.
Szerette a telivér lovakat, a jókedvű, szemlélődő nyugalmat. Egyetlen fontos dolog volt az életében, az irodalom. (Gereben Á.)

Két nagy témája az odesszai alvilág és a polgárháború. Stílusa tömör, költői. Hat rá Flaubert, Maupassant, Sólem Aléchem, a tolsztoji erőszakmentesség elve. Általában érzelmes, naturalista történeteiben az egyes és különös ember a fontos. A történethez nem fűz magyarázatot, a leíró részekben is minden történik.
Magyarországi ismertségét Illyés Gyulának köszönheti (Mai orosz Dekameron).