Tyutcsev, Fjodor Ivanovics: Silentium (Silentium in Hungarian)

Молчи, скрывайся и таи

И чувства и мечты свои -

Пускай в душевной глубине

Встают и заходят оне

Безмолвно, как звезды в ночи, -

Любуйся ими - и молчи.

Как сердцу высказать себя?

Другому как понять тебя?

Поймет ли он, чем ты живешь?

Мысль изреченная есть ложь.

Взрывая, возмутишь ключи, -

Питайся ими - и молчи.

Лишь жить в себе самом умей -

Есть целый мир в душе твоей

Таинственно-волшебных дум;

Их оглушит наружный шум,

Дневные разгонят лучи, -

Внимай их пенью и молчи!..

Ne szólj, rejtőzz el és tagadd

Az álmod s minden vágyadat -

Ha lelked mélye megtelik,

Halkan ragyogjon mindegyik,

Mint csillagok, ha jő az éj, -

Gyönyörködj bennük - s ne beszélj.

A szív hogy tárja fel magát?

Mások hogy értsék meg szavát?

Hogy értenék meg, hogy ki vagy?

Ha zúg a hangos gondolat...

A forráshoz lábbal ne érj, -

Igyál belőle - s ne beszélj.

Tanulj meg élni egymagad -

Ezernyi bűvös gondolat

Cseng benned, ám a nagyvilág

Ha ontja fényét és zaját,

Számukra mindez csak veszély, -

Figyelj dalukra - s ne beszélj!