Topić, Jasmina : A lány nem akar nem Ofélia (Ona neće nije ona Ofelija in Hungarian)

Ona otvara prozore i spušta kapke
Dan je savršeno zimski miran i nijedan vetar
neće poremetiti pauzu između dve praznine
Onu u kojoj je zatečena i ovu drugu u koju leže
 
Ispod kapaka vri nemirna zenica oka koje
samo želi da pogleda, da vidi uvek samo još jednom
neki mogući put. Ono drhti nervozno kao mala
ptičija krila, nervozni cvrkut na čistom plavom
na jasnom pogledu kroz otvoren prozor
 
neće pogledati
neće usniti
 
Ona je budna pod niskim nebom tavanice
ali njeno telo ne želi pokret u svet
Svet je igralište oivičeno rubovima kreveta
Dok ispod kapaka dok ispod njih kapka splin
unutrašnjih mapa jednog drugačije opisanog grada
 
neće pogledati
neće usniti
 
Prošla je prva izmaglica prošlo je toplo leto  
Leto je proteklo kao sitan pesak odnekud pod zubima
Lomljen u buduće kamenolome –
 
Ona pevuši tiho ona je tiha ništa joj ne može
nijedan glas razuma niko je ne može dotaknuti
a mnogima bi mogla biti
Biti ponovo
 
neće pogledati
neće usniti
 
Ona spušta kapke i rukama napipava novouspostavljeni mrak
Ona dolazi, ona ostaje, ona odustaje
I neprestano kaplje u dodiru sa svakim svežim zrakom.

Kitárja a lány az ablakot és szemét lehunyja
Pompás nyugodt téli nap a két űr közötti
szünetet szellő sem zavarja
Azt amelyben találta magát és azt a másikat amelybe fekszik
 
Szemhéja alatt nyugtalan szembogár forr
arra vágyva, hogy lásson, hogy ujra csak még egyszer
egy lehetséges utat meglásson. Gyenge madárszárnyként
reszket, ideges csicsergés a világoskéken,
a nyitott ablakon keresztüli tiszta láthatáron
 
nem akar felnézni
nem akar aludni
 
Ébren van a lány a mennyezet alacsony égboltja alatt
de teste nem kíván a világba mozdulni
Az ágy széleivel határolt játszótér a világ
Míg szemhéja alatt alatta egy másként elképzelt város
belső térképéről unalom csepeg
 
nem akar felnézni
nem akar aludni
 
Eltűnt az első ködfátyol elmúlt a meleg nyár
Valahonnan a fogak alatt jövendő kőtörőben morzsolódott
Homokként ért véget a nyár –
 
Csendesen énekel a lány csendes sérthetetlen
egyetlen értelmes hang se senki se képes megérinteni
pedig sokakkal lehetne
Újra együtt lehetne
 
nem akar felnézni
nem akar aludni
 
Lehunyja szemét kezével az újrateremtett sötétet tapintja
Elmegy a lány, marad a lány, visszalép a lány
És minden friss levegővételkor ismételten csepeg.