Petrőczi Éva: Prologue to a Concert (Prológus - egy ősbemutatóhoz in English)

Portre of Petrőczi Éva

Prológus - egy ősbemutatóhoz (Hungarian)

„A prófétánk dadog. Akinek fontos a szó, annak
nehéz is.”
Eötvös Péter–Esterházy Péter: Halleluja – Oratorium
balbulum
 
Balbulus Notker –
ezerkilencszázkilencven tavaszán
ott álltam Sankt Gallenben
naív portréd előtt.
Virágok, napfény mindenütt,
szép, steril svájci délelőtt.
 
És fájt már akkor is a sorsod,
a minden szóért megvívott küzdelem.
Egy apró, jótékony kavics
sem segített meg-megbicsakló,
szegény nyelveden.
 
De igaz szavak voltak legalább.
Papírhajóid nem mű-vízesések hátán
úszkáltak, hanem néhány tiszta,
keskeny vers-csermelyen.
Harminckilenc esztendős voltam akkor,
te párszáz – de mindketten tudatlanok.
Nem látta egyikünk sem,
hogy jönnek már az anti-dadogók,
a zsíros szájú, jóllakott dalnokok,
a mindig szóra-készek,
a beszéd balkezes iparosai.
 
A szájukat, Uram,
már befoghatná
végre valaki.
 
Ha verset olvasok,
a szívem gyakran ökölbe szorul,
és megkérdem magamtól:
tud-e, fog-e bárki még
dadogni itt,
Istennek tetszőn,
Notker Balbulus-ul?
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationszerző elfogadott kézirata

Prologue to a Concert (English)

„Our prophet stammers. For whom words are important, they are also hard.”
Péter Eötvös – Péter Esterházy: Halleluja – Oratorium balbulum
 
It was a morning in the spring
of nineteen ninety, Brother Notker, when
I stood before your naive
portrait in St Gallen.
Flowers and sunshine all around,
a lovely morning, cool and Swiss and dull.
 
And straight away your fate was pain to me,
the fight you fought for every word you spoke.
No tiny, therapeutic pebble
there to help your hapless,
stumbling, stuttering tongue.
 
However, truthful words they were at least.
Paper boats that sailed not on the surfaces
of man-made torrents but on clear,
slender rivulets of verse.
I at the time was thirty-nine,
you were some hundreds; both were unaware,
for neither could foresee
the coming of the anti-stammerers,
mealy-mouthed, well-nourished wordsmiths who
can always find a lot to say,
inept on an industrial scale.
 
If only someone, Lord,
would shut their traps
once and for all.
 
When I read a poem
my heart will often clench into a fist,
and I ask myself:
can anyone, will anyone ever
stammer again here
pleasingly to God,
like Balbulus Notker?



Uploaded byP. T.
Source of the quotationP. É.

minimap