Szilágyi Domokos: Három torzó

Portre of Szilágyi Domokos

Három torzó (Hungarian)

          I. (ÉLETEK)
 
Hétfőn fáradtan ébredek,
fáradtan az eljövendő
hétközi életek lehetőségeitől.
Hétfő reggel kezeslábas életbe öltözöm,
kérges a reggelem,
bütykös a dél, önkívület az este.
Kedd reggel pihent életet veszek föl,
estig vagyok a restje.
Szerdán szivarozom,
mindenképpen munkálkodom
a marathoni összeesésig.
Csütörtökön jövök rá,
hogy közel a vég,
de a kezdet még késik.
Péntek a kötelező derű:
elragadom a babonától,
csakazértis húsra fogom,
vagyis úgy teszek, mintha melegedném
nulla Kelvin-fokon.
Szombaton zeuszi életet öltök,
kicsapongót: egyszerre vagyok
főisten és főördög.
Vasárnap megadom magam
derű előtti borúnak,
és este nagyot mulatunk:
hétéltűek -- egyhaltúak.
 
          II. (ÉLETRAJZ -- AZAZ: ZJARTELÉ)
 
Született kétezerben.
Kijárta a szenilitást
felső, középső, elemi fokon,
majd a befejezett
munkát rombolta le a kezdetekig.
Leköpdöste a megfogható
részleteket,
lassan hinni kezdte az elvont egészet.
A Holdtól visszaszállt a Földre --
ez volt a legnehezebb:
nem tudta megszelídíteni.
Már gyermek volt, mikor
nagy ínség ette a világot,
az élesztőt ötezerért
adták, dermesztő volt a nyár;
ő lassan elfeledte
az ábécét; elhunyt
kilencszázharmincnyolcban,
nagy szerencséje volt:
nem érte meg az első világháborút.
 
          III. (IGAZOLVÁNY)
 
Ezen igazolvány
kelt, mivel kelnie kellett,
tanúsítandó, hogy
nem szabad feledni az első szerelmet,
mert az örökkévalóság
csak első kóstolásra
bizonyul örökkévalónak.
Igazoljuk tehát,
hogy kezdet nélkül nincsen holnap.
Igazoljuk továbbá,
hogy -- főleg beletörődés folytán --
elviselhetőbb holnapok lesznek,
de emiatt
egyre inkább fog fájni a kezdet.
Igazoljuk, hogy ebbe mégse
akar beletörődni, amióta
s ameddig tudja eszét.
Igazoljuk, hogy igaztalan
minden szófia-beszéd,
mely szerint végül kikopik
vagy meg is hal talán,
mielőtt megérné a szüretet.
Igazoljuk, hogy elsiratták.
Igazoljuk, hogy született.
 
(1969)
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://www.mek.iif.hu

I tre busti (Italian)

            I.       (LE VITE)
 
Lunedi mi sveglio stanco,
stanco delle prospettive
delle future vite quotidiane.
Lunedi mattino indosso una vita in tuta,
è calloso il mio mattino,
nodoso il mezzogiorno, delirio la sera.
Martedì mattino indosso una vita riposata,
sino la sera subisco la sua indolenza.
Il mercoledì dedico al fumar’ del sigaro,
ad ogni modo sto sfaccendando
finché non crollo come un maratoneta.
Giovedì comprendo, che
la fine è vicina,
ma l’inizio ancora non è cominciato.
Venerdì l’allegria è d’obbligo:
rinuncio alla superstizione,
per puro dispetto mangio la carne,
ossia mi comporto come se mi stessi riscaldando
al zero gradi -  Kelvin.
Sabato indosso una vita tipo quella di Zeus,
dissoluta: insieme sono
il Dio principale e l’arcidiavolo.
Domenica mi sottometto alla melanconia
che precede l’allegria,
e a sera ci diamo alla bella vita:
noi imperituri – noi morti solo una volta.
 
           II.         (BIOGRAFIA – OSSIA: AIFARGOIB)
 
Nato nel duemila.
Ha finito la senilità,
di terzo, secondo e primo grado,
poi aveva demolito il lavoro finito
sino all’inizio.
Aveva sputato sui dettagli
comprensibili,
e cominciò piano a credere al tutto astratto.
Dalla Luna discese sulla Terra –-
è stata questa la cosa più difficile:
non ci riuscì ad addomesticarla.
Era già bambino, quando
una grande carestia colpì il mondo,
il lievito davano per cinquemila,
l’estate era raggelante;
lui cominciò piano a dimenticare
l’alfabeto; morì
nel novecento trentotto,
ha avuto una grande fortuna,
è morto prima della prima guerra mondiale.
 
            III.   ATTESTATO
 
Quest’attestato è stato
rilasciato, perché doveva esser rilasciato,
attesta, che
il primo amore non è lecito dimenticare,
perché l’eternità
si rivela eterna solo
al primo assaggio.
Attestiamo dunque,
che senza un principio non v’è domani.
S’ attesta altresì, che
– soprattutto come conseguenza della rassegnazione - -
i domani saranno più sopportabili,
ma causa questo
il principio sarà sempre più dolente.
Attestiamo, che nonostante a questo,
non è disposto a rassegnarsi, da quando
e per quanto ancora lo sostiene la ragione.
Attestiamo, che è non veritiera
qualsiasi corbelleria,
secondo la quale infine cade in disuso
o forse addirittura muore,
prima che giunga la vendemmia.
Attestiamo, che è stato compianto.
Attestiamo, che era nato.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap