Romances (Romances / Románcok) Művek   hu es

Életrajz

A románc (spanyol 'romance') a balladával rokon, elégikus hangvételű, nem tragikus végű epikolírai alkotás, mely a nép- és műköltészetben egyaránt jelen van. A 15. században megjelenő spanyol románc a történelem dicső epizódjait örökítette meg, a 16. századtól kötött, rímes formában. A 20. században lirizálódott a műfaj; e változat legjelentősebb képviselője Federico García Lorca (Cigány románcok, 1928). A magyar irodalomban leginkább Arany János kapcsán említendő (A méh románca, 1847).

http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Romanc.htm

A spanyol románcokról (részlet):

Csupán a XIX. században vált uralkodóvá az a nézet, amely elsősorban metrikai alapon definiálja a románcokat. Az aranykori románcantológiák szerkesztői azonban sokszor hajlanak egy adott metrika általánosítása felé. A románcszerzők mindennek értelmében egyrészt úgy tartották, hogy a románc konvencionálisan alkalmas egy mások számára is fontos történet elbeszélésére, tehát egyfajta elfogadott és bevett és mindemelett rugalmas formai keret, melynek metruma idomul leginkább a spanyol nyelv természetes ritmusához. Másrészt, a románc értelmezhető egy hatékony beszédmódként, melynek közönsége a XV. század végétől kezdve szélesedni kezdett, és egészen a XVII. századig népszerű volt. A XIX. századi kritika számára azonban egyetlen aranykori gyűjtemény volt a műfaji kánon alapja: Martín Nucio románckiadványa. Szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a ponyvaanyagon megjelenő románcokat. Az igazságnak csupán egy eleme, hogy Nucio esetében a Cancionero de romances kötet anyaga csaknem kizárólagosan nyolcszótagos, mégsem hanyagolható el az a tény, hogy maga Nucio is megemlíti a többi létező metrumot is. A metrikai változatosság mögött egyúttal tematikus eltérések is húzódnak. A XV. század végén a legkiemelkedőbb a trubadúrrománcok iránti udvari érdeklődés, és ez a daloskönyvek lírai darabjait is végigkísérő szerelmi tematikát viszi tovább. A spanyol románcanyagban nem számolhatunk definitív változatokkal, erre utal a szerzőség feltüntetésének nagy arányú hiánya, a szerkesztői szövegalakító eljárások. A románcok szövegvariánsai inkább a kvázi-stabil alkotások vonását hordozzák. Így, eképpen jelölve jelennek meg a hivatásos művészi alkotásokban, például az aranykori drámákban, komédiákban is.

http://doktori.btk.elte.hu/lit/smidmariabernadett/tezis.pdf

(Az oldal szerkesztője: P. T.)