Trakl, Georg: Esztendő (Jahr in Hungarian)
|
Jahr (German)Dunkle Stille der Kindheit. Unter grünenden Eschen Weidet die Sanftmut bläulichen Blickes; goldene Ruh. Ein Dunkles entzückt der Duft der Veilchen; schwankende Ähren Im Abend, Samen und die goldenen Schatten der Schwermut. Balken behaut der Zimmermann; im dämmernden Grund Mahlt die Mühle; im Hasellaub wölbt sich ein purpurner Mund, Männliches rot über schweigende Wasser geneigt. Leise ist der Herbst, der Geist des Waldes; goldene Wolke Folgt dem Einsamen, der schwarze Schatten des Enkels. Neige in steinernem Zimmer; unter alten Zypressen Sind der Tränen nächtige Bilder zum Quell versammelt; Goldenes Auge des Anbeginns, dunkle Geduld des Endes.
|
Esztendő (Hungarian)A gyermekkor sötétlő csendje. Zöldelő kőrisfák alatt mereng a kékszemű szelídség: arany nyugalom. Ibolyaillattól ittas homály: imbolygó búzakalászok az estben, búzaszemek s mélabú aranyszín árnyai. Gerendát farag az ács; alkonyi messzeségben jár a malom; bíbor száj duzzad a mogyoróbokorban, pirosló férfivágy hajol a néma víz fölé. Csöndes az ősz, az erdő szelleme; aranyszínű felhő követi a magányos alakot, az unoka fekete árnya. Napszállta a kőfalú szobában; vén ciprusok tövében forrássá gyűltek a könnyek éjjeli képei; a kezdet arany tekintete, sötét türelme a végnek.
|