Lady Lazarus (Angol)
I have done it again. One year in every ten I manage it——
A sort of walking miracle, my skin Bright as a Nazi lampshade, My right foot
A paperweight, My face a featureless, fine Jew linen.
Peel off the napkin O my enemy. Do I terrify?——
The nose, the eye pits, the full set of teeth? The sour breath Will vanish in a day.
Soon, soon the flesh The grave cave ate will be At home on me
And I a smiling woman. I am only thirty. And like the cat I have nine times to die.
This is Number Three. What a trash To annihilate each decade.
What a million filaments. The peanut-crunching crowd Shoves in to see
Them unwrap me hand and foot—— The big strip tease. Gentlemen, ladies
These are my hands My knees. I may be skin and bone,
Nevertheless, I am the same, identical woman. The first time it happened I was ten. It was an accident.
The second time I meant To last it out and not come back at all. I rocked shut
As a seashell. They had to call and call And pick the worms off me like sticky pearls.
Dying Is an art, like everything else. I do it exceptionally well.
I do it so it feels like hell. I do it so it feels real. I guess you could say I've a call.
It's easy enough to do it in a cell. It's easy enough to do it and stay put. It's the theatrical
Comeback in broad day To the same place, the same face, the same brute Amused shout:
'A miracle!' That knocks me out. There is a charge
For the eyeing of my scars, there is a charge For the hearing of my heart—— It really goes.
And there is a charge, a very large charge For a word or a touch Or a bit of blood
Or a piece of my hair or my clothes. So, so, Herr Doktor. So, Herr Enemy.
I am your opus, I am your valuable, The pure gold baby
That melts to a shriek. I turn and burn. Do not think I underestimate your great concern.
Ash, ash— You poke and stir. Flesh, bone, there is nothing there——
A cake of soap, A wedding ring, A gold filling.
Herr God, Herr Lucifer Beware Beware.
Out of the ash I rise with my red hair And I eat men like air. Feltöltő | Dvorcsák Gábor Imre |
Kiadó | Harper & Row. |
Az idézet forrása | www.poets.org |
Megjelenés ideje | 1981 |
|
Lázár kisasszony (Magyar)
Megint megtettem.
Minden tíz évben
Sikerül egyszer –
Két lábon járó csoda: a bőröm
Fénylő náci-lámpaernyő,
Jobb lábfejem
Levélnehezék,
Arcom vonástalan, finom
Zsidóvászon.
Ó, ellenségem,
Hajtsd félre a kendőm.
Borzasztlak? –
Az orr, a szemüreg, az ép fogsor?
A savanyú szájszag elszáll
Egy nap alatt.
A hús, melyet
A sír leevett,
Gyorsan visszanő rám,
S mosolygó nő vagyok már.
Alig harminc.
S kilenc halálom van, mint a macskának.
Ez most a harmadik.
Rohadt dolog
Tízévenként megsemmisülni.
Millió kis rost, hogy nyüzsög.
Mogyoró-majszoló tömeg
Tódul be, lásson,
Ahogy kibugyolálják kezem-lábam –
Nagy sztriptíz-számom.
Uraim, hölgyeim,
Ez a két kezem,
Ez a térdem.
Lehetek csont és bőr,
Ellenőrizhető, ez ugyanaz a nő.
Tízévesen történt velem
Először. Még csak véletlen.
Másodszor elhatároztam:
Kitartok, nem jövök vissza.
Zárt-kagyló állapotba
Ringattam magam.
Megizzadtak, míg kiszedték belőlem
A tapadós, gyöngy férgeket.
Meghalni is
Művészet, mint bármi egyéb.
Nekem épp ez a műfajom.
Én ezt pokolian tudom.
Ha én adom, íze-bűze van.
Hivatásosnak mondhatom magam.
Pedig egyszerű, mint egy pofon.
S egy cella is jó, úgy maradsz máris.
Ez a teátrális
Visszatérés fényes nappal,
Jön a régi hely, a régi arc, triviális
Örömujjongás:
„Micsoda csoda!"
Ez kicsinál.
Szabott áron
Szemlélhetők sebeim, szabott
Áron meghallgatható a szivem - Valódi, dobog.
És nagyon magas áron kapható
Egy érintés, szó,
Vércsepp,
Hajszál, ruhaférc.
Úgy, úgy, Herr Doktor.
Úgy, Herr Ellenfél.
A művetek vagyok,
Értéktárgyatok,
Színarany bébi: szétolvadok
Egy sikoltássá.
Forgok és sülök.
Minden figyelmet nagyrabecsülök.
Hamu, hamu - Piszkáltok, kotortok.
Itt semmi sincs, se hús, se csontok - Egy szappandarab,
Jegygyűrű,
Aranyfog.
Herr Isten, Herr Lucifer:
Ügyelj.
Ügyelj.
Hamu alól
Rőt haj, kicsapok,
Levegőt: embert falok.
|