Celaya, Gabriel: Csiribiri (Shirimiri Magyar nyelven)
Shirimiri (Spanyol)LLueve y llueve. ¡Qué delicia sentirse en lo fluyente, ser un hombre corriente -
LLueve: Fiel definición de lo que empieza y no acaba, divinamente sin yo.
LLueve y llueve, y llueve. LLueve, llueve con constancia, ¡amor de lo que siempre vuelve!
LLueve largo. LLueve lento. LLueve muy, muy despacito. ¿Será Dios el que se anuncia?, ¡ay, tan lejos!
LLueve y llueve. Nada pasa. Es decir, pasa la nada. LLueve tan, tan de verdad, que se descansa.
LLueve sin más. LLueve tonto. ¡Mal tiempo! dice la gente que vino a veranear. ¡Ay qué buen tiempo sin tiempo!, digo yo.
Con boina y con gabardina, recorro el Paseo Nuevo, vivo en lo gris y respiro. ¡Qué bien huele el mar abierto!
Mojado, llego hasta el Puerto y me meto por Lo Viejo. ¡Cómo me sabe el buen vino de los cálidos pellejos!
LLueve y llueve. ¡Que se vayan los hambrientos de una luz que al recortar fija y mata! En mi país, todo es magia.
|
Csiribiri (Magyar)Esik, esik. Remek érzés élni áramló folyásban, átlaglénynek lenni folyvást -
Esik: szabatos szó arra, ami kezdődik, s nincs vége, s nélkülem is pompás.
Esik s esik s esik. Esik, esik az örök visszatérés kitartó szerelmével!
Hosszan esik. Lassan esik. Esik nagyon, nagyon lassan. Tán Isten ad hírt magáról? Jaj, de messzi!
Esik, esik. Nincs más semmi. Vagyis hát a semmi van most. Esik istenigazából, hogy az ember belefárad.
Esik csak úgy. Esik bambán. Rossz idő!, mondogatja a nyaralni jött népség. Milyen időtlen jó idő!, mondom én meg.
Svájcisapkában, esőkabátban jövök-megyek az Új Sétányon, szürke szélből mélyet szívok. Nyílt tengerről minő illat!
Kiérek ázottan a Révhez, s az Ó-kikötő felé vágok. De jóleső a meleg tömlők jó borának íze!
Esik, esik. Menjenek csak a fényre éhezők, ami kivágást pecsétel és rögzít! Varázs minden az én hazámban.
|