Garciasol, Ramón de: Emberek árnya (Sombra de hombres Magyar nyelven)

Mira estas pobres gentes que se duermen,

máquinas de dolor y de ignorancia.

Son lo menos posible: no se saben,

y van y vienen sin saber por qué

almacenando tiempo tontamente

para morir bajo un montón de días

igual a otros montones sin figura.

Les han robado a ellos, dulces bestias,

que hieren y acarician sin sentido.

Hijos de los instintos, nada aguardan,

ignorantes aún de su persona.

Tienen carne que da carne doliente

cuando cae semilla en sus entrañas.

Nézd, hogy hulltak az álomba szegények,

gépei kínnak s öntudatlanságnak.

Kicsinynél kicsinyebbek: mit se tudnak,

s bár jönnek-mennek, nem tudják, miért,

csak felraktározzák az időt balgán,

majd belefúlnak közönyös napoknak

alaktalanul szürke halmazába.

Kárvallott, szelíd vadállatok ők, kik

érzéketlen sebeznek-simogatnak.

Ösztön-fiak, kik immár mit se várnak,

mert mit se tudnak, érző emberek bár.

A húsuk is csak fájó húst tud adni,

amikor termő belsejébe mag hull.