In memoriam Kiss Balázs
Butatelefonomban őrzöm
számaid - mint egyre növő
számú halottaimét, immár a
tiéd is.
Kedvem lenne rádcsörgetni,
hallgatni lassú hangod mély
rezdülését és persze meg-
beszélnénk valamit.
Favágást, elméleteket,
művészetet, nőket, képeket,
zenét, könyveket, gyerekeket,
a világot.
Gyönyörű ősz van, kiülnénk
a kertbe, a lombok közötti
pazarló aranylásba.
Koccintanánk egy pohár
borral és te szakértőn ele-
meznéd a tannin és sav
összetevőket.
Halálodról beszélgetnénk,
úgy mint volt, szelíden,
tudva a jövőt, ami végleg
eljött.
És ott, abban a képzelt
fényben, talán minden
egészen máshogy
végződne.
