Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Pinczési Judit: Prvi čovek (Az első ember Szerb nyelven)

Pinczési  Judit portréja

Az első ember (Magyar)

Az első ember, aki elesett
lélegzetét és hangját rám hagyta, arcomra
bízta hátizsákját, huzatos csendjét és
csontjait. Azóta arcom
nyitott gödör, melybe levágott
redőnyként emberi sorsok zuhannak.
 
A világ nagy tévedése ez –
hiába sírás,
hiába igyekezet.
 
Én a másik parton vagyok,
a vergődő karok lüktetése messze.
A fulladó szájak rángása letakarva.
Szívem, felnégyelt bolygó,
virágokban és fákban elvonulsz.
 
Mégis átfonom a legkisebb árnyat
is. Beleszövöm magam a végső
nyugalomba. Rámdől a zuhanás, kibontakozik.
A parton kiáltás, vérző őrtüzek,
Figyelek, várok és fogalmazok.



FeltöltőFehér Illés
KiadóMagvető - Budapest
Az idézet forrásaLáng volt az élet
Könyvoldal (tól–ig)137-138.

Prvi čovek (Szerb)

Prvi čovek, ko je pao
ostavio mi je uzdisaj i glas, svoju naprtnjaču,
provetrenu tišinu i kosti mom licu je
poverio. Od onda moje lice je
otvorena jama u koju poput otkinutih zastora
ljudske sudbe se stropoštaju.
 
Zabluda je to sveta –
zalud je plač,
zalud je trud.
 
Na drugoj obali sam,
puls mornih ruku je daleko.
Trzaji prigušenih usta su pokriveni.
Srce moje, čerečena planeta,
u obliku cveta i stabla prolaziš.
 
Ipak i najmanju senku
zagrlim. U konačnu tišinu
se upletem. Pad na mene se naslanja, razvija.
Na obali krik, krvave vatre stražarnice.
Posmatram, čekam i sastavljam.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap