Ki-tudja-hányadik felvonás után lehull
a csend-függöny. Véglegesek a rések.
Kialszanak történetek, helyzetek,
hangosított sóhajok, nevetések.
És nem jönnek a szereplők meghajolni.
Mintha várakoznál még a léptekre.
Távolodik a színpad. A taps is elmarad.
Mintha a szem új látásra ébredne.
Hol a népes közönség?
Hol vannak a feldőlt székek?
Miért nem világítanak
sehol a reflektor-fények?
Mi lett az arcokkal és álarcokkal?
És az emlékek hol égnek?
Hol van a középpont? Távol vagy közel?
És merre vagy te, aki még kérdezel?
