Quasimodo, Salvatore: Halhatatlan halál (Thanatos athanatos Magyar nyelven)
|
Thanatos athanatos (Olasz)E dovremo dunque negarti, Dio dei tumori, Dio del fiore vivo, e cominciare con un no all'oscura pietra «io sono», e consentire alla morte e su ogni tomba scrivere la sola nostra certezza: «thànatos athànatos»? Senza un nome che ricordi i sogni le lacrime i furori di quest'uomo sconfitto da domande ancora aperte? Il nostro dialogo muta; diventa ora possibile l'assurdo. Là oltre il fumo di nebbia, dentro gli alberi vigila la potenza delle foglie, vero è il fiume che preme sulle rive. La vita non è sogno. Vero l'uomo e il suo pianto geloso del silenzio. Dio del silenzio, apri la solitudine.
|
Halhatatlan halál (Magyar)Hát mégis tagadnunk kell, fekélyek Istene, élő virágok Istene, téged? S kezdjük-e azzal, hogy nemet mondunk e sötét sziklának: „vagyok" s belenyugszunk a halálba és minden sírra felírjuk egyetlen bizonyosságunkat: „halhatatlan halál"? Csak így, név nélkül, hogy semmi se emlékeztessen ennek az embernek álmaira, könnyeire, dühkitöréseire, akit a még nyílt kérdések letepertek. Párbeszédünk hangot vált; már lehetővé válik a képtelenség. Ott a füstölgő ködön túl, a fák rostjaiban őrködik a születő levelek hatalma, valóság: a folyó, mely fesziti medrét. Az élet nem álom. Valóság az ember és az embernek csendre féltékeny sírása. Csend Istene, nyisd meg a magány kapuját.
|
