Saba, Umberto: Preludium (Preludio Magyar nyelven)
|
Preludio (Olasz)Oh, ritornate a me voci d’un tempo, care voci discordi! Chi sa che in nuovi dolcissimi accordi io non vi faccia risuonare ancora?
L’aurora è lontana da me, la notte viene. Poche ore serene il dolore mi lascia; il mio e di quanti esseri ho intorno. Oh, fate a me ritorno voci quasi obliate!
Forse è l’ultima volta che in un cuore – nel mio – voi v’inseguite. Come i parenti m’han dato due vite, e di fonderle in una io fui capace, in pace vi componete negli estremi accordi, voci invano discordi. La luce e l’ombra, la gioia e il dolore s’amano in voi. Oh, ritornate a noi care voci d’un tempo!
|
Preludium (Magyar)Jertek vissza civódó régi hangok, hisz zengtetek valaha bennem! Ki tudja, hogy szelídebb zengzetekben nem szólaltatlak-é meg egyszer?
A reggel már messze tőlem, itt az éjszakán. A kín kevés vidám órát hagyott, az én kínom s köröttem a többi lény keserve. Ó, jertek hát sietve, majdnem felejtett régi hangok!
Zengéstek szívet – úgy mint az enyémet – tán utoljára zaklat. Ahogy szüleim két életet adtak s én eggyé tudtam olvasztani szépen, békességben fogtok azért is egymásba fonódni, széthúzó hangzatok, ti! A fény s az árny, az öröm és a kín szereti egymást bennetek. Ó, régi drága hangok, térjetek még egyszer vissza hozzám!
|
