Busta, Christine: Velence, októberi este (Oktoberabend in Venedig in Hungarian)

Vermählt hat sich das Gold den Schatten,
der Staub wärmt Marmor und Porphyr,
Vineta neigt sich stül den Ratten,
das Meer geht durch verschlossne Tür.
 
Der Löwe kann der Zeit nicht wehren,
das Salz frißt lautlos Erz und Stein.
In schwarzen Gondelwiegen kehren
vom Styx die Träume ein.

Jegyese az arany az árnynak,
márványt s porfírt a por hevít,
Vinetán* patkányok tanyáznak,
a tenger zárt termekbe nyit.
 
Oroszlán vívna az idővel,
só mar némán követ, vasat.
Az álmok gondola-sötéttel
a Styx felől beringanak.
 
 
*Vineta - állítólag Európa legnagyobb városa volt a maga korában, míg 850 évvel ezelőtt el nem nyelte a tenger. Gazdagságáról "Észak Velencéjeként" nevezték, de hívták "a Balti-tenger Atlantiszának" is.