Kirsch, Sarah: Mond vor meinem Fenster

I.
Spielst du auch dieses Spiel:
Sie alle leben,
es gab keinen Krieg?
Sie sind nicht tot;
sie verkaufen dir
das Brot morgens,
oder sie treffen dich
auf der Straße und sagen:
Schön ist es jetzt bei uns!
Oder einer zeigt dir
in Prag die alten Kirchen.

II.
Sieh die Bücher,
die wir nicht lesen können,
Weil die Erde
Gehirne fraß, Phosphor gebar...
Der Tod hinkt durch Gräben,
lässt keinen am Leben.
Sieh die ungemalten Bilder -
gelbschweres Korn,
madonnenblaues Tuch,
la nature morte...
Gevatter Krieg und Gevatter Tod
auf einer Kanone im Morgenrot
haben darum gewürfelt.
Es sind so viele tot,
die geliebt worden wären.

III.
Wenn der Mond gelb vorm Fenster hockt
in der Sommernacht,
wenn der Mond gelb vorm Fenster hockt
in der kalten Nacht,
spiel ich das Spiel: Sie alle leben,
und den Krieg, den Krieg hat es nicht gegeben,
Ich bin nicht allein,
leuchte, Mondschein...
Spiel ich das Spiel.

I.
Te is ezt játszod:
mindnyájan élnek,
nem volt háború?
Nem haltak meg;
kenyeret veszel tőlük reggelente,
vagy összetalálkoztok
az utcán, és azt mondják:
De jó most nálunk!
Vagy egyikük a régi prágai
templomokat mutogatja.

II.
Nézd a könyveket,
melyeket nem olvashatunk,
mert agyunkat megzabálta,
foszfort szült a föld.
Sírból mászó halál
mindenkit lekaszál.
Nézd a megfestetlen képeket
a súlyos-sárga gabonát,
a madonnakék kendőt.
La nature morte.
Ágyucsövön hajnalkor a
háború- és halál-koma
váltig ezért kockázott.
Sokan vesztek oda,
akikre szeretet várt.

III.
Ha sárgán gunnyaszt ablakom előtt
a hold nyári éjjel,
ha sárgán gunnyaszt ablakom előtt
a hold hideg éjjel,
jó játszani: mindnyájan élnek,
nem is, nem is voltak háborús évek,
árva sem vagyok,
fény van, süt a hold...
Jó játszani.