Krolow, Karl: Schreiben

Papier, auf dem sich
leichter Wind niederläßt.
 
Unbedachte Linien: Wellen
eines Wassers, das die Hand
aus der Luft schöpft, Worte
auf meinem Tisch wie
Liebespaare, Körper
von Pflanzen.
 
Papier, wie schönes Wetter,
drauf zu schreiben,
vergeßlich wie das Glück,
Girlande, welkend umgehängt
der Gegenwart des Todes.

Papír, amelyre
könnyű szél telepszik.
 
Nem kitervelt vonalak: víz
hulláma, amelyet a kéz
a levegőből merít, szavak
az asztalomon mint
szerelmespárok, növények
teste.
 
Papír: mint a szépidő,
írni lehet rá,
feledjük, mint a boldogságot,
füzér, mely hervatagon függ
a halál jelenlétében.