Barrett-Browning, Elizabeth: Sonnets From the Portuguese X

Yet, love, mere love, is beautiful indeed
And worthy of acceptation. Fire is bright,
Let temple burn, or flax; and equal light
Leaps in the flame from cedar-plank or weed:
And love is fire. And when I say at need
I love thee... mark!... I love thee---in thy sight
I stand transfigured, glorified aright,
With conscience of the new rays that proceed
Out of my face toward thine. There's nothing low
In love, when love the lowest: meanest creatures
Who love God, God acceps while loving so.
And what I feel, across the inferior features
Of what I am, doth flash itself, and show
How that great work of Love enhances Nature's.

S mégis becsülni kell, mert szép nagyon
A puszta szerelem. Ha templom ég,
Vagy len: egy tűz ragyog. Egy láng színét
Villantja ránk a cédrus és a gyom.
Szereni tűz: s ha sóváran sugom:
Szeretlek!... – a csodálatos cserét
Már látod: glóriásan állt eléd
Új sugarakkal ékes alakom,
S arcodra fénylik arcom. Nem lehet
Hitvány a vágy – mindenkit vár az Úr,
Kitől feléje száll a szeretet,
És amit érzek, átvillan s kigyúl
Gyarló valómon, s így mutatja meg :
Vágyban világunk megnő, megújul.