Barrett-Browning, Elizabeth: Sonnets From the Portuguese XIV

If thou must love me, let it be for nought
Except for love's sake only. Do not say
'I love her for her smile---her look---her way
Of speaking gently,---for a trick of thought
That falls in well with mine, and certes brought
A sense of pleasant ease on such a day'---
For these things in themselves, Beloved, may
Be changed, or change for thee,---and love, so wrought,
May be unwrought so. Neither love me for
Thine own dear pity's wiping my cheeks dry,---
A creature might forget to weep, who bore
Thy comfort long, and lose thy love thereby!
But love me for love's sake, that evermore
Thou mayst love on, through love's eternity.

Ha már szeretsz, csak a szerelemért
szeress, és semmi másért. És ne mondd:
"Mosolyát...szemét szeretem...s ha zsong
szelíd szava...s mozgékony szellemét,
mely rokon vélem s melynek kellemét
derülten érzem, bár a nap borong." –
Mindez mulandó-vagy fakulva kong
füledbe majd. – S te, Kedves, ne reméld,
hogy mindig egy a vágy. És szánva se
szeress, könnyeim szárogatva csak,
elfelejt sírni, ki soká a te
enyhedben élt – s így vágyad elapad!
A szerelemért szeress: sohase
hűlsz úgy ki, vágyad örök foglya vagy.