Merrill, James: In Monument Valley

One spring twilight, during a lull in the war,
At Shoup’s farm south of Troy, I last rode horseback.
Stillnesses were swarming inward from the evening star
Or outward from the buoyant sorrel made

Who moved as if not displeased by the weight upon her.
Meadows received us, heady with unseen lilac.
Brief, polyphonic lives abounded everywhere.
With one accord we circled the small lake.

Yet here I sit among the crazy shapes things take.
Wasp-waisted to a fault by long abraison
The "Three Sisters" howl. "Hell’s Gate" yawns wide.
I’m eating something in the cool Hertz car

When the shadow falls. There has come to my door
As to death’s this creature stunted, cinder-eyed,
Tottering still half in trust, half in fear of man –
Dear god, a horse. I offer my apple core

But she is past hunger, she lets it roll in the sand,
And I, I raise my window and drive on.
About the ancient bond between her kind and mine
Little more to speak of can be done.

Tavaszi esten a harc épp elpihent -
Shoup's Farmnál, Troytól délre, lovagoltam utószor.
Csendet árasztott az est csillaga bent,
Vagy kint a hetyke barna állat

Úgy lépve, mint aki nem bánja terhét.
Rétek fogadtak, bódítón rejtett orgonáktól.
Mindenütt kurta, polifón élet áradt.
Körüljártuk a kis tavat egy ütemben.

S most itt ülök a dolgok vad formáival szemben.
Nap és szél koptatta darázsderék:
Süvölt a „Három Nővér". Tátong a „Pokolkapu".
Eszem a hűvös Hertz-kocsiban, de lám

Árnyék vetül. Egy satnya lény
Ajtómnál, mint a halálénál, szeme hamu,
Bízna is, félne is az embertől, toporog –
Szent ég, egy ló! Csutkám kinálom én,

De nem is éhes, a homokba ejti;
Ablakom felhúzom s már hajtok el.
A fajtáink közti ős kötelékből
Nem sok maradt, ami szót érdemel.