Vallejo, César: Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (VI) (España, Aparta de mí este cáliz (VI) in Hungarian)
|
España, Aparta de mí este cáliz (VI) (Spanish)VI Cortejo tras la toma de Bilbao
Herido y muerto, hermano, criatura veraz, republicana, están andando en su trono, desde que tu espinazo cayó famosamente; están andando, pálido, en tu edad flaca y anual, laboriosamente absorta ante los vientos.
Guerrero en ambos dolores, siéntate a oír, acuéstate al pie del palo súbito, inmediato de tu trono; voltea; están las nuevas sábanas, extrañas; están andando, hermano, están andando.
Han dicho “¡Como! ¡Dónde!…”, expresándose en trozos de paloma, y en los niños suben sin llorar a tu polvo. Ernesto Zúñiga, duerme con la mano puesta, con el concepto puesto, en descanso tu paz, en paz tu guerra.
Herido mortalmente de vida, camarada, camarada jinete, camarada caballo entre hombre y tierra, tus huesecillos de alto y melancólico dibujo forman pompa española, laureada de finísimos andrajos.
Siéntate, pues, Ernesto, oye que están andando, aquí, en tu trono, desde que tu tobillo tiene canas. ¿Qué trono? ¡Tu zapato derecho! ¡Tu zapato!
13 septiembre 1937
|
Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (VI) (Hungarian)VI Gyászmenet Bilbao eleste után
Sebesült és halott és testvér, derék teremtmény, köztársasági, tapodják trónod, mióta híresen eldőlt gerinced: téged tapodnak, te sápadt, esztendős vézna korodat, ami a szélben gondosan szerte illan.
Harcos, kinek kettős a kínja, ülj fel és hallgasd, bujj trón-oszlopodhoz: hirtelen bitóhoz, forgolódj: itt vannak az új, a különös rongyok, tapodnak, testvér, tapodnak.
Ők mondták: Hogyhogy!... Hol? Galamb-cafatokban fejezik ki önmagukat, s könnytelenül a gyerekek fölmásznak poraidra. Ernesto Zuniga, aludj csak mellretett kézzel, mellretett fogalommal, nyugodjék békéd, békében nyugodjék harcod.
Élettől halálra sebzett elvtárs, lovas elvtárs, ember és állat közti lovacska elvtárs, magas és bánatos rajzú csontocskáid formálnak spanyol pompát, nagyon finom ronggyal babérkoszorúsat.
Hát ülj fel, Ernesto, hallgasd, hogy tapodják trónod, mióta a bokád megőszült. Micsoda trón ez? A jobbik cipőd! Bele a cipőt!
|