Bosquet, Alain: Irodalom (Littérature in Hungarian)

à Juliette Darle
 
La prose de la pluie, mot à mot, ligne à ligne;
la poésie de cette neige: oiseau tout blanc,
oiseau bien rédigé; les manuscrits des arbres
trois fois relus par la tempête, feuille à feuille;
 
le roman de ce fleuve: il va de personnage
en personnage ainsi qu'on va de ville en ville;
l'autobiographie d'un océan déçu
et le journal posthume, écrit dans la souffrance,
 
par la colline sans espoir ; la signature
qui pourrait être d'un silex ou d'un lézard;
le vieux brouillon là-haut - est-il à l'encre rouge,
 
est-il à l'encre bleue? - d'une folle comète
dont on n'a retenu ni le nom ni la forme:
- l'univers n'est pour moi que sa littérature.

Juliette Darle-nak
 
A zápor írta próza, szó szóra, sorra sor;
a hó költészete: makulátlan madár,
jól átgondolt madár; a lombok kézirat-
halmában szél lapoz, levél levélhez ér;
 
a nagy folyam regénye: egyik hőstől halad
a másik hősig, így hagy el városra várost;
a sértett óceán önéletrajzot ír,
s egy posztumusz kötet őrzi az elhagyott domb
 
keserves életét - alul a név lehetne
kovakő-karcolás, elillant gyík nyoma;
ősrégi tollvonás ível vörössel írva,
 
vagy kékkel írva? - száll az őrült üstökös,
formáját nem tudom, nevét nem ismerem,
a mindenség nekem csak az, amit megírtak.