La Pipe au poète (French)
Je suis la Pipe d’un poète,
Sa nourrice, et: j’endors sa Bête.
Quand ses chimères éborgnées
Viennent se heurter à son front,
Je fume… Et lui, dans son plafond,
Ne peut plus voir les araignées.
… Je lui fais un ciel, des nuages,
La mer, le désert, des mirages;
- Il laisse errer là son œil mort…
Et, quand lourde devient la nue,
Il croit voir une ombre connue,
- Et je sens mon tuyau qu’il mord…
- Un autre tourbillon délie
Son âme, son carcan, sa vie!
… Et je me sens m’éteindre. - Il dort -
· · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
- Dors encor: la Bête est calmée,
File ton rêve jusqu’au bout…
Mon Pauvre!… la fumée est tout.
- S’il est vrai que tout est fumée…
(Paris. — Janvier.) Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.poetica.fr |
|
A költő pipája (Hungarian)
Én vagyok a költő pipája,
Rémét altatgató dadája.
Ha homlokát körbecsapongják
Félszemű, vad szörnyetegek,
Füstölgök... S a mennyezetet
Nem látja, sem sok sanda pókját.
Eget és felleget varázslok,
Pusztát, tengert és délibábot:
- Legeljen holt tekintete...
Mikor a felhő fojtogat már,
Benne ismerős árnyalak jár
- S ő száramba harap bele...
Egy újabb gomoly most eloldja
Lelkét, már nem bilincse foglya!
... Kihunyok - lecsuklik feje.
· · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
- Aludj, a Rémet lepi álom,
Te szőj vágyadból lepleket,
Szegény, hisz e füst mindened
- Már ha füst minden e világon.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | Nagyvilág |
|