A Halottak (Hungarian)
Akik lakoznak csendben valahol,
Szomorú fűz akikre ráhajol,
Akiknek sírján halvány mécs lobog,
A gyötrődést azok már rég feledték:
Mi sírva élünk, ők meg boldogok...
Nádas, fehér ház szűk kis ablakán
Néznétek csak az én édes anyám!...
Pedig előtte mécses sem lobog...
Óh, de akik csak halottat siratnak,
Mellette mégis százszor boldogok... |
I morti (Italian)
Quelli che dimorano in qualche luogo silenzioso,
Il salice piangente, su di loro si china,
un lume pallido, ondeggia sulla loro tomba,
Il tormento da tanto han’ dimenticato:
loro son felici, e noi viviamo nella pena…
Se poteste vedere mia madre, la mia dolcissima,
Attraverso la finestra, della piccola casa bianca!...
Eppure davanti a lei, pure la lume manca…
Oh, coloro che solo il morto piangono,
Vicino a lei, cento volte più felici son… |
