Benő Attila: (Éles fény)

Lapszéljegyzet Jn. 9: 39-hez: Azért jöttem, hogy a vakok lássanak, és akik látnak vakká legyenek. 

Kezdetben csak mozgó fákat lát,

aki vak volt eddig, és nézni tanul.

Aztán mozgó embereket,

tévelygő, botladozó árnyakat.

*

Gyengénlátó,

aki nem érzékeli a történések folytatását,

az út megkerülhetetlen lejtőit,

váratlan kanyarait,

az előttünk tátongó vermeket,

a romlás egyirányú útjait.

Világtalan, aki eltéved

a jelenségek világában,

önnön útvesztőiben.

Vak, aki botladozik, tapogatózik az időben,

és csalódik mindenekben.

Aki nem lát ki önmagából,

önnön sötétségében káromolja

a fény hiányát.

*

Vakok vezetnek világtalanokat.

Válságból válságba,

cseberből vederbe.

És minden verem váratlan meglepetés.

„Nem erre számítottunk”.

Rövidlátó, ki csalódik számítgatásaiban,

és nem is sejti, káprázatokban bízik.

A vakság az önteltség tünete.

Szűk mindentudás.

*

„Talán mi is vakok vagyunk?”

*

A sötétség nem a fény hiánya:

a látás fogyatékossága.

Tapogatózó elme vélt határozottsága.

Falakba ütköző irány konoksága.

Ha vakoknak tudnánk magunkat,

talán földerengene a fény,

a messzeségből jövő,

talán kitárulkozna a magasság.

*

Ha megjelenne a növekvő,

el nem fogyó világosság,

megsebezne az éles érintés:

világtalan voltál,

vermekbe estél,

mélységekből kiáltottál.

*

És ha szemed újra szelídebb fényt érez,

látásod hozzászokik a teljességhez.

Elengeded mindazt, miben éltél vakon.

Nézni tanulsz, túltekintve az árnyakon.

Side-note: John 9:39 „For judgement I have come into this world, so that the blind will see and those who see will become blind.”

Those once blind who start learning to see now

can only see the trees in motion.

Then humans in motion -

rambling, stumbling shadows.

*

Visually impaired

are those who don’t foresee what’s happening will go on,

nor the unavoidable slopes of the road

and the unexpected curves.

the pitfalls gaping before us,

the never-to-return roads to decay.

Blind are those getting lost

in worldly events,

in their very own labyrinths.

The blind stumble and fumble in time

and feel hopelessly frustrated.

Who see nothing but themselves

in the darkness within - curse

the lack of light.

*

The blind keep leading the blind.

Into and out of crises,

Out of the frying pan into the fire.

And each pitfall takes them by surprise.

’That’s not what we expected’.

Shortsighted are whose calculations fail,

and don’t even think they build on illusions.

Blindness is a symptom of conceit.

Petty omniscience.

*

’Are we perhaps also blind?’

*

Darkness isn’t the lack of light:

it’s a disability of seeing.

Presumed definiteness of the groping mind.            

Stubborn ways that keep hitting against walls.

If we knew we were blind,

light might dawn on us,

the light arriving from afar,

and heights might reveal themselves.

*

If the ever-growing,

never ceasing light appeared,

the sharp touch would hurt us:

you were blind,

you were trapped in pitfalls,

you cried out of depths.

*

And if your eyes again perceive softer light,

your eyesight will get used to wholeness

You’ll let go all you blindly used to live in.

You’ll learn to see, overlooking all those shadows.