József Attila: Para o meu aniversário (Születésnapomra in Portuguese)

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e földtekén" –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
tani! 

Trinta e dois anos em cima –
é uma surpresa esta rima
qual graça
sem graça:

prenda de que só dou fé
num canto deste café
assim
a mim.

Trinta e dois levou o vento
sem por mês ir aos duzentos.
É isto,
País!

Podia ser professor,
não de penas gastador
brigão
sem chão.

Mas ai que expulsou-me adrede
da Faculdade em Szeged
um tipo
esquisito.

Plo meu «Não tenho nem pai»
veloz, bruto aviso cai,
o sabre
que abre

pla pátria, contra mim. Chama
do meu esp'rito a fúria insana
tal como
seu nome:

«Você, enquanto eu for sério,
não dá aulas neste hemisfério» –
estrilha
e brilha.

Se o senhor Horger Antal se alegra
que o poeta não saiba a regra,
é tolo
consolo –

O meu povo inteiro eu,
não ao nível do liceu,
ensino
ensino!