Besztercei reggel (Hungarian)
A holdkóros lány még a házfedélen Ődöng, szoknyája jobbra-balra leng. Hosszan dalolgat, mikor észrevétlen A kutak mögött a hold már lement. Friss halait gyékénykosárban hozza, Egy koldus barát s udvarunkba lép. Vak kutyánk láncát tépi lázadozva, Nem tudja reggel, éjjel van-e még. Majd megmozdul a kis hegyi falucska, Letérdepelnek vályog házai S a harangzúgás után felocsúdva Is alig mernek még felállani. Nyújtózkodnak a piactéri szentek, Agyagszakállukon friss fény libeg. A dombon háromlábú kakas lépked, Az eget félszemével méri meg. A falu megszállt lánya is felébred. Ingén át látni Krisztus hét sebét. Vér harmatozza övén a tüskéket, Zokogva nézi három vén cseléd. A szolgálók a kecskék tőgyét mossák, Lágy csíkban szökken ujjuk közt a fény. Csobog a reggel már a sajtárocskák Térdeken ringó, bádog fenekén. Anyám bő, tésztás tekenőben vájkál. Míg feleszmélek, kelt cipó a nap. Tücsök cirpelne még a sárga lángnál, De lantján a csend húrja elszakad... Uploaded by | Cikos Ibolja |
Publisher | Magvető Könyvkiadó |
Source of the quotation | Válogatott versek |
Publication date | 1959 |
|
|
Mattinata a Beszterce (Italian)
La ragazza sonnambula gironzola sul tetto Della casa, la sua gonna ondeggia qua e là. Canticchia a lungo, quando la luna dietro I pozzi, inavvertitamente, è scomparsa già. Un amico barbone entra nel nostro cortile, Porta pesce fresco nella canestra di giunco. Il riottoso cane cieco strattona la catena, Non distingue se è notte o è già mattino. Poi si muove il piccolo paesino montano, S’inginocchiano le sue casette d’argilla, Anche dopo, ripresosi dal suono della Campana, rialzarsi hanno timore ancora. Si stiracchiano i santi sulla piazza del mercato, Sulle loro barbe d’argilla, luce novella libra. Sul colle, gallo di tre zampe va a spasso, Sta ponderando il cielo con un occhio solo. Si desta dal sonno anche la ragazza posseduta. Sotto la sua veste si ravvisano le piaghe di Cristo. Le spine sulla cinta son bagnate dal sangue, Tre vecchie serve la osservano piangendo. I servi lavano le mammelle delle capre, Balza la striscia di luce tra le loro dita. Gorgoglia già il mattino, sul fondo di latta Della lattiera, che dondola sulle ginocchia. Mia madre impasta nella conca del pane. Per quando mi riprendo, il sole è già in alto. Il grillo, sotto la luce gialla, vorrebbe suonare, Ma sul suo liuto, si rompe la corda del silenzio…
|