Pilinszky János: Van Gogh imája

Csatavesztés a földeken.

Honfoglalás a levegőben.

Madarak, nap és megint madarak.

Estére mi marad belőlem?

Estére csak a lámpasor,

a sárga vályogfal ragyog,

s a kert alól, a fákon át,

mint gyertyasor, az ablakok;

hol én is laktam, s nem lakom,

a ház, hol éltem, és nem élek,

a tető, amely betakart.

Istenem, betakartál régen.

Battaglie perdute sui campi.

Conquista della Patria nell’aria.

Uccelli, sole e di nuovo uccelli.

Cosa rimane di me per stasera?

Per stasera solo la fila dei lampioni

e il muro giallo d’argilla risplende,

da sotto il giardino, attraverso gli

alberi, come fil di candele, le finestre;

dov’anch’ io abitavo, e or non abito,

la casa, dove ho vissuto, e or non vivo,

il tetto, che m’aveva protetto.

Dio mio, tempo fa mi davi riparo.