Weöres Sándor: Ars Poetica (Ars Poetica in Portuguese)
Ars Poetica (Hungarian)Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked? Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.
Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged. Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti: vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet, szolgálj a géniusznak, add néki emberséged, mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.
Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket: táplálnak, melengetnek valahány világévet s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak, a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet, társukként megölelnek és megint messze szállnak.
|
Ars Poetica (Portuguese)A memória não pode eternizar teu canto. A glória não espera do que se desvanece: brilha, mas não a tem — como oferecer-ta? Um tição de eternidade talvez faça teu canto chamear e quem para ela vai pode aí arder um minuto.
Os sábios sugerem: tem personalidade. Bem; mas, se queres mais, sê mais do que indivíduo: larga teu estatuto de grande poeta, disformes botas da lama, serve ao génio, dá-lhe tua humanidade, que é zero e infinito, como os demais.
Apanha verbos ardentes brilhando no estuário da alma: abrigam, alimentam incontáveis centúrian e só hóspedes serão no teu canto transitório; seu destino é a eternidade, como é o teu destino, são amigos que te abraçam e para longe voam.
|