Dante, Alighieri: I' mi son pargoletta
I' mi son pargoletta (Italian)"I' mi son pargoletta bella e nova, che son venuta per mostrare altrui de le bellezze del loco ond'io fui. I' fui del cielo, e tornerovvi ancora per dar de la mia luce altrui diletto; e chi mi vede e non se ne innamora d'amor non averà mai intelletto, ché non mi fu in piacer alcun disdetto quando Natura mi chiese a Colui che volle, donne, accompagnarmi a vui. Ciascuna stella ne li occhi mi piove del lume suo e de la sua vertute; le mie bellezze sono al mondo nove, però che di là su mi son venute: le quai non posson esser canosciute se non da canoscenza d'omo in cui Amor si metta per piacer altrui". Queste parole si leggon nel viso d'un'angioletta che ci è apparita: e io, che per veder lei mirai fiso, ne sono a rischio di perder la vita: però ch'io ricevetti tal ferita da un ch'io vidi dentro a li occhi sui, ch'i' vo piangendo e non m'acchetai pui.
|
Szépséges zsenge gyermekecske volnék (Hungarian)Szépséges zsenge gyermekecske volnék, s azért jövék, hogy hírt hozzak tinéktek a szépségről s a honról, melyben élek. Az égből jöttem és még visszaszállok, hogy sugarammal örömet szerezzek; s ha nem gyúl szerelemre, aki látott, sohasem érti az meg a szerelmet; semmi szépség tőlem nem vonatott meg, amidőn Attól elkért a természet, ki most tihozzátok szegődni késztet. Minden csillag, mely szememben kigyulladt, fényének és hatalmának szülötte, szépségeim eme világon újak, mert lényem a magasból költözött le; s oly férfiúnak lesz csak ismerőse mindeme szépség, kiben Ámor fészket vert immár, hála más nő szépségének. Olvashatóak ím e szók valának egy angyal arcán, ki közénk leszállott. S nekem, tanúja lévén e csodának, kis híja, hogy a szívem el nem állott. Mert akkor engem úgy sziven talált ott valami tűz, amely szemében égett, hogy sírva járok, s nem nyugszom, mig élek.
|