Govoni, Corrado: Charlot

Con la tua bombetta all'idrogeno

piena d'uova di pasqua e canarini;

con la tua finanziera rattoppata

che ha nelle tasche i resti dell'aquilone

impiccato al lampione del sobborgo

per rumoroso vertebrato fazzoletto;

con la tua giannettina di rabdomante,

scettro di re in esilio,

bastone del vescovo pazzo,

vincastro del pastore;

con le tue scalcagnate scarpe

buone da far bollire nella pentola

nei giorni della carestia;

pagliaccio schiaffeggiato dai milioni:

girerai sempre l'ironico disco

della luna dei poveri

col tuo tacco di eterno vagabondo,

usignolo fischiato dal silenzio,

sull'ipocrita cuore del mondo. 

A fejeden tréfás keménykalappal,

– mely húsvéti tojást rejt és kanárit

s toldott-foldott hosszú szalonkabátban,

melynek zsebéből furcsán kandikál ki

egy külvárosi rozsdás lámpavasra

akadt papírsárkánynak ócska roncsa,

mint egy harsányszínű orrtörlő kendő –

s kicsiny varázsbotod pedig olyan, mint

bukott király jogara,

bolond püspök jelvénye-dísze,

pásztor kezében fűzfavessző;

elnyűtt-kopott csukáddal,

mely arra jó csupán, hogy

megfőzd ínséges napjaidban;

millióktól képentörölt bohóc, te,

táncolni fogsz örökké,

szegények holdkorongja,

örök csavargó lépteiddel

te, a csendnek kifütyült csalogánya

a világ felbomló álszent szívén.