Dinescu, Mircea: Az esti sorakozó (Apelul de seară in Hungarian)

Bucătăriile se văd din cer
mai bine decât oamenii de seamă,
prinzi îngerul-n gamela ta cu zeamă
nedetectat de radarul de fier,
întâi precum o pată de untură
apoi întregul sclipat te-a orbit,
duci Duhul Sfânt cu lingura la gură
de-ţi cântă măţul de mitropolit,
măţul tău lung şi galeş de mătase
prin care azi vorbisi şi tu cu El,
suflet purtând o raniţă cu oase
aici, pe buza gropii, la apel

A konyhák jobban látszanak
az égből, mint a híres emberek,
leveses csajkádból az angyalt eszed
derítetlen sávján a fémradarnak,
először mint egy zsírfolt árnya,
majd megvakít a teljes ragyogás,
a Szent Lélek kanállal jut a szádba,
dalában egy érseki bélkorgás
hosszú és epedő beled selymében,
általa beszélél ma te is az Ég Urához,
a csonttal teli hátizsákos lélek,
itt a sánc szélén, a sorakozáskor.